Tibolddaróci II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola -

Szerencsésen hazaértünk.

De kezdjük az elején!
Szerda reggel még álmosan pakoltunk be a buszba, és csak reméltük, hogy egy nagyszerű kirándulást
kezdünk el. (Most már tudjuk is!)
Miután bepakoltunk és mindenki elfoglalta a kijelölt ülőhelyét, elindultunk. Berettyóújfaluban egy kis
megállás után Ártándnál hagytuk el Magyarországot. Néhány gyereknek ez új élmény volt, mert még nem
volt külföldön.

Fényképeink itt megtekinthetőek

Nagyváradon csatlakozott hozzánk Lovász Attila az idegenvezetőnk, aki végig segítette, egyengette az
utunkat, és akiben egy nagytudású, jó humorú, gyerekszerető, lelkiismeretes embert ismertünk meg.
Első utunk a nagyváradi székesegyházba vezetett, ahol megcsodáltuk ezt a gyönyörű templomot, és ahol
kértük a Szűzanya segítségét, hogy utunk biztonságos és sikeres legyen. Ezután a püspöki palotát jártuk
végig, ahol nagyon sok érdekességgel találkozhattunk: többek között Szent László hermáját is itt tartják.
Ezután Nagyvárad központjában tettünk egy sétát, majd találkoztunk a „Holnap” társasággal, és leültünk
egy kicsit Ady mellé is. Egy nagyon szép református templomot is megnéztünk!
Ezután indultunk a szállásunkra Tordaszentlászlóra. Egy 4 csillagos szálloda színvonalára emlékeztetett a
Tamás Bistro kiszolgálása, elhelyezése.
Az éjszaka nyugalomban telt el. (Bár ebben nem lehetek teljesen biztos!)
Reggel szakadó esőre ébredtünk, de ez nem nagyon zavarta a délelőtti programot, a sóbányát. A
svédasztalos reggeli után újra bepakolás, és irány Torda. A sóbánya egy nagyon különleges élmény volt
mindannyiunknak. Erre szokták azt mondani, hogy ezt nem lehet elmesélni, ezt látni kell!!
A következő állomás Torockó, ahol kétszer kel fel a nap. Sajnos még a mi kedvünkért sem kelt most később,
ezért erről lemaradtunk, de így is volt mit megnézni! A Székelykő, amely szinte uralja az egész környezetet,
a falu házai a sok érdekesség, amit Attila mesélt nekünk mind-mind kedves emlékként marad meg
bennünk. Böjte atya egyik gyermekotthonába is elmentünk és átadtuk a csokikat a kis és nagy lakóknak.
Ezután Nagyenyedet néztük meg, amelynek híres fűzfáiról Jókai Mór irt egy kedves elbeszélést, majd
megkoszorúztuk Bethlen Gábor emléktábláját.
Innen Gyulafehérvárra mentünk, ahol a fejedelmi udvart néztük meg. A koronázási templomban
elhelyeztük emlékszalagunkat Hunyadi János sírja mellé. Felemelő érzés volt ott lenni, ahol ilyen nagy
magyarok is éltek-haltak sok-sok száz évvel előttünk!
Még egy különleges élmény jutott erre a napra: egy ortodox templomot csodálhattunk meg!
Alvincon volt az éjszakai szállásunk egy kolostorban. (Este egy szivárvány jelezte, hogy vége az esős időnek.)
Kicsit egyszerűbb volt, mint az első szállásunk, de a környezet hangulata egészen egyedivé tette az éjszakát.
Harmadik napunk első látnivalója Vajdahunyadvára volt. (Kicsinyített másával a budapesti Városligetben
találkozhatunk.) Mátyás és elődei egy nagyon szép palotát építtettek itt, és Attila jóvoltából sok
érdekességet megtudhattunk az akkori emberek mindennapi életéről.
Rövid buszozás után, következett egy olyan vár megtekintése, amely egy egészen egyedi építési módszert
alkalmazva készült. Nevezetesen, Kőmíves Kelemen (jólmenő középkori építési vállalkozó) újításáról van
szó, aminek lényege: falazzunk be egy feleséget, úgy biztosabban áll majd a várfal! Hála Istennek ez az
eljárás nem terjedt el széles körben!

Felmentünk a várhoz, és közben megvilágosodott előttem, hogy miért nem terjedt el a módszer: szerintem
a többi feleség fel sem jutott a várhoz, útközben valahol félúton meghaltak a fáradtságtól. (Tökéletesen
átéreztem a helyzetüket, én is közel voltam az említett ponthoz.)
Leérve belefutottunk egy tengeri foodstreet fesztiválba, ahol számunkra érdekes ételeket kínáltak az éhes
embereknek.
Innen a szállásunk felé tartva, mivel az idő is engedte, bementünk a tordai hasadékba is. Felejthetetlen
élmény volt a természetnek e különleges szépségét megnézni. Közel 300 lepkefaj él itt, és a magyarországi
növényfajták 50%-a. Természetvédelmi terület, mert itt fészkel a szirtisas. (Fészke akkora, hogyha
beleállunk, nem látszunk ki belőle.)
A szállásunk megint egy nagyon komfortos hely volt, ahol a 3 fogásos vacsora elfogyasztása után Gallik
tanár úr 4 fiúval a plébánia zarándokházában, mi többiek pedig a panzióban tértünk nyugovóra.
Kirándulásunk utolsó napján reggeli után Kolozsvárra mentünk megismerkedni ezzel a „szép város”-sal. Ha
Kolozsvár, akkor természetesen Mátyás király jut eszünkbe, hiszen itt született. Megnéztük az impozáns
szobrát (a 6. osztályos történelem munkafüzet elején is ez a szobor van), szülőházát, sőt még a híres
„kolozsvári bíró” házát is. Jártunk a város legjobb iskolájában a Báthory István Elméleti Líceumban. Láttunk
1889-ből származó tablót, láttuk Bólyai Farkas szülőházát, szép épületeket, templomokat. Búcsút vettük a
mindig türelmes és kedves idegenvezetőnktől Attilától és elindultunk hazafelé.
Még megálltunk Kőrösfőn elkölteni az utolsó megmaradt lejeket, és a Királyhágón, egy utolsó pillantást
vetni Erdély gyönyörű vidékére és irány Magyarország!
Azt hiszem, ez a kirándulás mindenkinek feledhetetlen emlék lesz kinek ezért, kinek azért. Mindenki talált
olyan élményeket, amit soha nem fog elfelejteni. Jó volt látni, hogy a két iskola kezdetben még tartózkodó
diákjai az út végén barátokként váltak el egymástól.
Köszönetet szeretnék mondani kísérő kollégáimnak: Kalóné Papp Krisztinának, Gallik Gábornak és a
tibolddaróci kolléganőnek Kósa Gabriellának, amiért együtt tölthettük ezt a pár napot és nagyban
megkönnyítették a munkámat. Köszönet illeti még Farkas Jánosnét, Feketéné Ferenczi Andreát és Kalina
Zoltánnét, akik az utazás előkészítését végezték. Hálás lehetek még a SCOOL-TÚRA KFT. utazási irodának az
út megszervezéséért, az idegenvezetőnknek, Lovász Attilának, aki nélkül nem jutottunk volna ennyi új
ismerethez ilyen hangulatos körülmények között. Köszönetet mondok a busz vezetőjének, Hudák Ervinnek
is, aki biztonságos, nyugodt vezetésével balesetmentesen visszahozott bennünket.
És a végül, de nem utolsó sorban köszönöm az itthon maradt (mezőnyárádi és tibolddaróci) kollégák
munkáját, helyettesítését, amivel hozzájárultak ahhoz, hogy mi részt vehettünk ezen a csodálatos úton.
Kívánom, hogy nekik is legyen módjuk egy hasonlóan csodálatos kiránduláson élvezni Erdély szépségeit!
Azzal zárom, amivel kezdtem kicsit kibővítve:
HÁLA ISTENNEK, SZERENCSÉSEN HAZAÉRTÜNK!

• Előző
• Tovább